ADA

-Hogyan kerültél a VIVA-hoz?
-Már két évvel ezelőtt is felkeltette a figyelmemet a válogatás. Akkor még elrémisztett az az iszonyú tömeg, amely a meghallgatásra várt. Idén már fel voltam vértezve türelemmel és kitartással. Persze én lepődtem meg leginkább, amikor a legjobb negyvenbe, majd a legjobb kilenc közé beválogattak. Arról álmodni sem mertem, hogy végül én leszek az egyik lány, akit kiválasztanak.
-Szerinted mi tetszett meg benned?
-Konkrétan nem mondták sosem, hogy mivel nyertem el a műsorvezetői állást, de talán a jókedvem, a pozitív kisugárzásom fogta meg őket.
-Jól érzed magad a csatornánál?
-El sem tudom mondani, mennyire nekem való hely! Szeretem a pörgést, a változatosságot, mindazt, ami egy ilyen fiatalos csatornát jellemez. Ha választanom kellene, hogy mit szeretek jobban csinálni, stúdió- vagy külső felvételeket, nem tudnék választani. Míg az elsőben a jó hangulat fog meg, addig a másikban a millió helyszín és a rengeteg változatos program.
-Kerültél már olyan helyzetbe, amelyet kifejezetten a csatornának köszönhetsz?
-Jógázni biztosan nem mentem volna el, de így az adás kedvéért azt is kipróbálhattam. No és paint-ballozni is nagyon szerettem volna, itt arra is sor került.
-A munka mellett suliba jársz. Nehéz összeegyeztetni a kettőt?
- Nem, mert a vizsgákra munka után is tudok készülni. A Budapesti Kommunikációs Főiskola üzleti kommunikáció szakára járok, immár második esztendeje, és ha minden jól megy, másfél év múlva kezemben van a diplomám.
-Júniusban fény derült arra, hogy Timóval egy párt alkottok. Hogyan ismerkedtetek meg?
- Mindig csodálkoztam azokon a lányokon, akik a képernyőn keresztül beleszeretnek valakibe. Tudtam, hogy ki ő, hiszen láttam a tévében, de egyáltalán nem váltott ki belőlem különösebb érzelmeket. Bár akkor még nem ismertem. Aztán bekerültem a VIVA-ba, és az első komolyabb megmérettetés alkalmával, Kristóffal, Gerivel és persze Timóval együtt egész nap forgattunk. Nagyon jó hangulatban folyt a munka, végül mindannyian telefonszámot cseréltünk. Akkor ennyiben maradt az egész. Egyszer-kétszer összefutottunk, de nem lett belőle semmi. Ősszel egymásba botlottunk egy buliban, és elcsattant az első csók, de semmi több. Furcsa helyzet volt, mert utána csak kerülgettük egymást. Aztán áprilisban egy díjátadó gálára készültem, és előző nap felhívott Timo, hogy megyünk-e együtt, majd elmondta, milyen ruhát vesz fel, hogy öltözzünk össze. Kicsit furcsállottam, de megbeszéltük a részleteket. Persze aznap semmi sem úgy alakult, mint kellett volna, és el is késtem. Továbbra is csak kerülgettük egymást, majd másnap éjszaka megérkezett az első sms. Ezután felpörögtek az események, és nemsokára egy maratoni videózásban és beszélgetős éjszakában teljesedett ki a kapcsolatunk.
-Azóta elválaszthatatlanok vagytok. Össze is költöztetek?
-Igen, Timo hozzám költözött.
-Sor került már az első veszekedésre?
-Még egyszer sem veszekedtünk. Persze vannak kisebbfajta összetűzéseink, de úgy igazán még nem kaptunk hajba.
-Féltékeny típus vagy?
-Naná, csak nem mutatom. Nem rendezek jelenetet, de megmondom, ha nem tetszik valami. Önzőnek mindenképpen önző vagyok, mert úgy gondolom, ami az enyém, azon nem osztozkodom mással!
-Ha meg kellene határoznod, hogy mi tetszik igazán Timóban, akkor mi lenne az a három tulajdonsága?
-Imádom, hogy minden helyzetben meg tud nevettetni. Képtelenség mellette szomorkodni. Unatkozni is, mert már önmagában egy kedves, aranyos, őrült srác. És elolvadok attól, hogy vacsorával vár, amikor fáradtan hazaesem a munkából. Ja, és csodaszép szája van!

TIMO

-Ada már mesélt arról, hogy miként ismerkedtetek meg. Te hogyan emlékszel?
-A „Megállót” forgattuk Zalaegerszegen. Velünk tartottak a műsorvezető-jelöltek is. Nagyon jó hangulatú nap volt. Adát egyből kiszúrtam, mert gyönyörűen mutatott fürdőruhában. De a gondolat, hogy egy ilyen szép lány nem lehet magányos, elkedvetlenített. Mindenesetre telefonszámot cseréltünk. Azután egy ideig nem történt semmi komoly. Szimpatizáltunk egymással, de felmerült bennem, hogy mi van akkor, ha csak azért barátkozik velem, mert szeretne bekerülni a VIVA-hoz.
-Már a feltételezés is sértő! Ada nem vette zokon, amikor ezt elmesélted?
-Nem esett jól neki, azt tudom. De meg kell értened! Fenntartásaim voltak, hiszen számtalanszor tapasztaltam már, hogy lányok csak azért ismerkednek meg velem, mert a zenetévénél dolgozom. Ő pedig pont akkor jelentkezett a VIVA-hoz műsorvezetőnek. Minden egybevágott. Éppen ezért próbáltam távol tartani magamtól.
-Valami mégis történhetett, hiszen összejöttetek!
-Igen. Az első pillanattól volt köztünk valami láthatatlan kapocs. Már ismeretlenül imádtam a mosolyát, az egész lényét. De mivel ő kezdeményezett (legalábbis én így éreztem), egy ideig nem alakulhatott ki közöttünk semmi. Később, amikor már leszerződött a VIVA-hoz, és láttam a műsorát, tudtam, hogy nekem ő kell. Szerettem volna beszélni vele, így elhívtam a díjátadóra. De még akkor sem hittem el, hogy neki nem Timo, a VIVA VJ-je kell, hanem a magánember. Nem tudtam elhinni, hogy olyannak szeret, amilyen valójában vagyok.
-Hogyan győzött meg?
-Csak annyi kellett hozzá, hogy azon a vasárnapon kiöntsük egymásnak a szívünket. Onnantól már sínen volt a kapcsolatunk.
-Hűséges vagy?
-Ha olyan lánnyal találkozom, aki mindenben megfelel az elképzeléseimnek, akkor az vagyok.
-Vagyis? Milyennek kell lennie?
-A legfontosabb, hogy mindig meg tudjam hódítani. Nem egyszer, nem kétszer, hanem örökké. Ne adja ki magát egyből. Legyenek titkai, amiket én fejthetek meg. Ada pont ilyen. Még ahhoz is nagyon hosszú időnek kellett eltelnie, hogy az első csók elcsattanjon. Egy hónapig nem is történt semmi komolyabb köztünk, pedig számtalan alkalom lett volna rá. Egyszerűen csak meg akart bizonyosodni arról, hogy számára én vagyok az igazi. És ettől vált értékessé. Sosem találkoztam még ilyen lánnyal. Ez csodálatos érzés.
-Milyennek ismerted meg?
-Gondoskodó. Odafigyel, de nem telepszik rám. Szeretek eljárni a barátaimmal bulizni, szórakozni. Tiszteletben tartja a szokásaimat, és hagyja, hogy menjek. De vár. A szeretetével és az odaadásával tart vissza attól, hogy ostobaságot kövessek el. Sőt, még főz is nekem. És ez pont elég ahhoz, hogy teljesen meghódítson.
-Miután a kapcsolatotok a VIVA-nak köszönhető, felmerül a kérdés, hogy nem okoz-e gondot a munkahelyi szerelem?
-Szerintem kifejezetten jó. Ada pontosan tudja, hogy mit takar ez a munka. Megérti, hogy alkalmanként éjszaka vagy hétvégén kell dolgoznom. Vagy éppen akkor, amikor legszívesebben vele lennék. De nem csinál belőle komolyabb ügyet.
-Lassan már veteránnak számítasz a VIVA-nál!
-Igen, hiszen már két és fél éve dolgozom ott. Számomra is hosszúnak tűnik ez az idő, nem beszélve arról, hogy egyetlen munkahelyen sem dolgoztam egyhuzamban ilyen hosszú ideig. Érzem, és tudom, hogy számítanak rám. És persze számomra is gyümölcsöző ez a munkakapcsolat. Sokat tanultam és fejlődtem ez alatt az idő alatt. Imádom a munkámat, a forgatásokat, a kollégáimat, és azt, hogy rengeteg kapcsolatra és tapasztalatra tettem szert.
-Hogyan képzeled el a jövődet? Vágysz arra, hogy egy nagyobb csatornához szerződj le, mint Lilu vagy Balázs?
-Nekem mindig is a zene volt az életem. Ha egyszer kiöregszem, biztosan nem keresek állást más televíziós csatornánál. Valószínűleg visszatérek ahhoz, amihez igazán értek, a zenéléshez. De addig még rengeteg öröm és élmény vár rám, itt, a VIVA-nál.